A buddhista atomizmus az atomisztikus buddhista filozófia, amely az indiai szubkontinensen virágzott két fő időszakban. Ezek közül az első az i. e. 4. évszázadban indult fejlődésnek, amelynek minőségi, arisztotelészi stílusú atomelmélete volt. Ez a fajta atomizmus négyféle atomot különböztet meg a szabványelemeknek megfelelően. Mindegyik elemnek saját jellemző tulajdonságai vannak, mint például a szilárdság vagy a mozgás és speciális szerepük van az keverékekben, mint például összetartás vagy növekedés okozása. A hinduizmushoz és a dzsainizmushoz hasonlóan a buddhizmusban is be tudták építeni a gondolatrendszerükbe – logikai előfeltételezésekkel – az atomizmust.
A buddhista atomizmus második szakasza, amely a 7. században virágzott, jelentősen különbözött az elsőtől. Az indiai buddhista filozófusok, köztük Dharmakírti és Dignága, úgy vélték, hogy az atomok pontméretűek, tartás nélküliek és energiából vannak. Stcherbatsky, orosz indológus a következőket írta a buddhista atomizmussal kapcsolatban:[1]
© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search